Sokan nem is gondolják, milyen veszélyes lehet egy méh vagy a darázs támadása. Ugyan a méh- és darázsméreg-allergia a legritkábban előforduló allergiás betegség, de a fullánkosok csípése akár halálos kimenetelű is lehet: hazánkban évente átlagosan egy-két allergiás beteg hal meg emiatt.  

  A Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság ajánlása szerint sok mindenre oda kell figyelni, hogy egy-egy rovarcsípés alkalmával ne történjen tragédia.                                                            

  
Tünetek a bőrpírtól a fulladásig


Az állatok a csípés pillanatában méreganyagot juttatnak az ember szervezetébe. A véráramba került allergén gyorsan szétterjed a testben, és nagy mennyiségű hisztamin felszabadulását eredményezi. Az így kialakult reakció többféle lehet: enyhébb esetben bőrpír, duzzanat, fájdalom jelentkezik, súlyosabb esetekben hörgőgörcs és sokk, majd légzésbénulás és keringésmegállás következik be.

Az sem mellékes, hogy melyik testrészünket veszi célba a hártyásszárnyú. Kevésbé ártalmas a karon vagy a lábon szerzett csípés, melynek következtében fájdalom és viszketés léphet fel. Ezek csökkentésére kiváló gyógyír lehet az ecetes, hideg vizes borogatás, a fájdalomcsillapító valamint az antihisztaminos kenőcs használata.

Sokkal nagyobb problémát idézhet elő, ha a lágy szöveteket, kényesebb testrészeket – nyakat, szájat, szemet – éri a támadás. A nyálkahártyába ürített méreg nyomán anafilaxiás sokk alakulhat ki, amely általában robbanásszerű hirtelenséggel következik be. Perceken belül kiütések jelennek meg a bőrön, a laza arcszövetek felpuffadnak, az ajkak megdagadnak, a torok összeszorul, a nyelv és a száj környéki szövetek duzzanata következik be. Az ilyen beteg vérnyomása hirtelen leesik, szívverése szaporává válik és meg-megszédül. A legsúlyosabb esetekben hörgőgörcs és sokk, majd légzésbénulás és keringésmegállás következik be.

Az egyszerűbb eseteket ellátja a háziorvos, a szakorvosi ügyelet, injekcióval csökkentve a reakció nagyságát. A fulladásveszély vagy a súlyosabb tünetek már kórházi ápolást igényelnek.

Az allergiás reakció jelentkezése nemtől és kortól független. Nem befolyásolja a csípések száma, akár egyetlen támadás is végzetes lehet. A gyermekek esetében, testi adottságaiknál fogva a tünetek még intenzívebben jelentkezhetnek.


Van rá gyógyszer

Ha valaki valamilyen allergiás megbetegedésben szenved, mindig hordja magánál az orvos által javasolt gyógyszereket. Sokan abban a tévhitben élnek, hogy ha valaki a rovarcsípésre fokozottan érzékeny, elegendő a „jól bevált” kalciumtabletta, holott az adrenalin a leghatékonyabb gyógyszere az általános allergiás reakciónak. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ha valaki allergiás, minden esetben legyen a táskájában adrenalintartalmú injekció, amit a rosszullét kezdetén azonnal a bőr alá kell befecskendezni.

Az adrenalin megfelelő adagjának az ampullából történő felszívására, majd beadására a felnőtt betegek általában megtaníthatók, de az ettől idegenkedők számára rendelkezésre állnak adrenalintartalmú önbelövő fecskendők is, bár ezek drágák, szavatossági idejük rövid, és az egészségbiztosító nem támogatja.

A szűrővizsgálat – amellyel a méreg elleni immunglobulint lehet kimutatni – megbízhatatlan, akár a vérből, akár bőrpróbával történik. Ez elsősorban nem a laboratóriumi méréstechnika pontatlanságával magyarázható, hanem azt jelenti, hogy a kóros, méreg elleni immunglobulin jelenléte nem feltétlenül jelent klinikai allergiát is, azaz a vizsgálattal veszélyeztetettnek bizonyuló, méregellenes immunglobulint hordozó személyek nem lesznek törvényszerűen rosszul a csípés hatására.

A darázs- és méhcsípés-allergia gyógyítható vakcinakúrával. A kezelés, amit méregspecifikus immunterápiának nevezünk, gyárilag preparált, tisztított méh-és darázsméreg-oldatok injekciós kúráját jelenti. A méreg nagyon kis mennyiségével kezdve, az adagokat fokozatosan növelve, általában kétcsípésnyi méregnek megfelelő mennyiséggel folyik 3-5 éven át a kezelés (4-8 hetente 1-1 injekció). A betegek 85-90%-a 3-5 éven belül elveszíti túlérzékenységét, megszűnik a méreg elleni immunglobulin-termelődés.

Óvintézkedések és teendők


A tavasztól őszig szorgalmasan szaporodó fullánkosokat „harapóssá” teszi a nyári hőség, hiszen a nagy melegben felgyorsulnak az életfunkcióik, agresszívebbé válnak és mohón, idegesen keresik a táplálékot és a folyadékot.

Megelőzésképpen a Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság azt javasolja, ha szabadba megyünk, mindenképpen kerüljük az élénk színű öltözéket, és ne használjunk édes illatú kozmetikumokat. Érdemes zárt cipőben túrázni, hogy a talpakat ne érhesse csípés. Mindenképpen tartózkodni kell a rovarok hessegetésétől, mivel a hadonászástól megijednek, és védekezésből támadásba lendülnek. Ha egy a bőrünkre száll, ne üssük agyon, hanem finoman seperjük le.

A darázs gyomor- és bélbántalmakat idézhet elő azáltal, hogy repkedés közben kórokozókkal erősen szennyezett testével könnyen megfertőzheti az élelmiszereket, ezért mindig takarjuk le, csomagoljuk be azokat. Nagyon kell vigyázni, hogy a kólás és a sörös üvegeket a szabadban ne hagyjuk nyitva, mivel a méhecskék, a darazsak könnyen belerepülhetnek, s ismételt kortyolás esetén a szánkba jutva a csípést követően gégevizenyőt okozhatnak. Az ajkak, a nyelv, a száj belső része és a garat 1-2 perc alatt többszörösére duzzad, feszül, és mechanikusan elzárhatja a levegő útját.

Ilyenkor azonnal forduljunk orvoshoz, az egyszerűbb esetekben elegendő egy injekció, azonban előfordulhat, hogy csak a kórházi ellátás segíthet, amikor a gyógyszeres kezelés mellett a légutak biztosítására, vagy egy esetleges gégemetszésre is szükség lehet.

A darázscsípés igen nagyfokú megterhelést jelenthet a beteg számára, előfordult már olyan eset is, amikor másodlagos betegséget szívinfarktus okozott. Ennek elkerülése végett mindig legyünk óvatosak. Egy méhecske vagy darázs csípése, annak elhessegetése derűs látvány lehet a szemlélőnek, azonban az elszenvedőjének akár az életébe is kerülhet – ezért nem árt komolyan venni!