Ki és mikor hívhat mentőt?

Mentés szükségessége esetén bárki - állampolgárságtól és egészségbiztosítási jogviszonytól függetlenül hívhat mentőt a Magyarország területén.

Miyen esetekben hívhatunk mentőt mentés céljából?

Minden esetben, amikor a beteg azonnali egészségügyi ellátásra szorul:

• ha életveszély, vagy annak gyanúja áll fenn (eszméletlen állapot, bármilyen eredetű súlyos vérzés, stb.);
• baleset, sérülés, bármilyen eredetű mérgezés esetén;
• megindult szülés, illetve a fennálló terhesség alatt bekövetkező rendellenesség miatt;
• ha erős fájdalom, vagy más riasztó panasz, illetve tünet észlelhető (pl. fulladásérzés, nehézlégzés, végtagbénulás, stb.);
• ha olyan magatartászavart észlelünk, mely során a beteg saját maga, vagy mások életét veszélyezteti.
•  
• A  mentők hívószáma az ország egész területén (minden vezetékes és mobiltelefonról): 104

1999-től egységes sürgősségi hívószám bevezetésére kerül sor Magyarország területén is (112). Ezt elsősorban akkor hívjuk, ha egyidejűleg a mentőkre és/vagy a tűzoltókra és/vagy a rendőrségre is szükség van.

Mentőhívás esetén az alábbi kérdések szerint tegyük meg a bejelentést:

1. Hol történt? (pontos cím, ennek hiányában a helyszín megközelíthetősége)
2. Mi történt? (a sérülés, rosszullét bekövetkezte: pl. összeesett, eszméletlen; szívbeteg fullad; magasból esett, gépkocsi elgázolta; motorkerékpárral fának ütközött, stb.)
3. Hány sérült, beteg van?
4. Milyen sérülés, panasz, tünet észlelhető? (pl. földön fekszik, lábát fájlalja; sápadt, verejtékes; fullad, nyugtalan, ajkai elkékültek; földön fekszik, görcsöl, szája habzik)
5. A bejelentő neve és telefonszáma (szükség lehet a bejelentő visszahívására, pl. pontatlan cím esetén!)
6. Várjunk a mentésirányító esetleges kérdéseire (a történtek pontosítása érdekében fontos!), és csak ezután tegyük le a telefonkagylót.

Ha nem mentést igénylő heveny megbetegedést észlel a beteg lakásán, hívja a háziorvost vagy az orvosi ügyeletet. A beteg vizsgálata alapján az orvos eldönti, hogy szüksége van-e a betegnek gyógyintézeti beutalásra és betegszállításra; ha igen, az orvos a szükséges intézkedéseket megteszi.

(Az Országos Mentőszolgálat hivatalos ajánlása)

 Amit a mentőhívásról még nem árt tudni!

A mentők értesítése hozzátartozik a mentés folyamatához. Sajnos előfordulhat, hogy a helyszínen egyedül tartózkodik az elsősegélynyújtó, és nincs segítsége, aki telefonálni tudna vagy értesíthetné a mentőket. 

Ma, a mobiltelefonok korában még vidékről, vagy egy földút széléről is könnyebben hívhatunk segítséget, mint akár csak néhány évvel korábban. 
Az egyedül lévő elsősegélynyújtónak azonban ilyenkor is mérlegelnie kell: mivel segíthet többet a sérültnek? Ha ellátást nyújt, és utána hívják a mentőket, vagy fordítva. Ennek eldöntéséhez természetesen előbb némi információt kell nyerjünk a beteg állapotáról. Ezt követően érdemes a sorrenden gondolkodni. Általános szabály nehezen adható. Nyilván egy súlyos vérzést előbb el kell állítani, a jól légző, de eszméletlen beteget előbb stabil oldalfekvésbe kell fordítani, és utána kell értesíteni a mentőket, hisz ezzel alig vesztünk időt, de megmenthetjük vele a beteg életét. 

Újraélesztésnél már nagyobb lehet a probléma, ha egyedül vagyunk. Általános javaslat szerint, ha a klinikai halál baleset vagy vízbefulladás következtében állt be, akkor előbb meg kell kezdeni az újraélesztést, és utána hívni a mentőket, mert az eszköz nélküli újraélesztés ilyenkor igen jó hatékonysággal hoz eredményt. 
Ugyanakkor, ha a beteg vélhetően szívbetegség miatt került a klinikai halál állapotába, akkor igazán jó eredmény csak az eszközös újraélesztéstől, pl. defibrillátor (a szívizomzat rángásszerű, kóros összehúzódásait elektromos árammal megszüntető, hordozható készülék) alkalmazásától, gyógyszerektől, stb. várható, így jobb, ha a mentők értesítése mielőbb megtörténik. Természetesen mérlegelni kell azt is, hogy mennyi idő telik el a telefon keresgélésével, a hívással, és eközben nem csúszunk-e ki az egyébként is oly rövid időből, melyen belül még sikerrel kezdhető meg az életmentő beavatkozás. 
Természetesen több segélynyújtó esetén könnyebb a helyzet. 

A mentők telefonszáma 104. Ez a szám (és a rendőrség, tűzoltóság segélykérő számai is!) a kártyás, pénzes nyilvános telefonokról kártya, érme nélkül is, ingyen hívhatók! 
Hasonlóan, ezek a számok a mobiltelefonokról – akár lejárt feltöltőkártyás telefonról is – ingyen hívhatók. A 112-es segélyhívó szám bármely mobilszolgáltatón keresztül, pinkód nélkül is hívható! 
Ha már telefonhoz jutottunk, a legfontosabb szabály: ne tegyük le a telefont addig, amíg a szolgálatvezető nem bontja a vonalat. ő minden fontos információra rákérdez, még akkor is, ha netán mi elfelejtettük volna ezeket közölni. 
• Mutatkozzunk be, ha lehet, adjunk meg egy visszahívható telefonszámot. 
• Mondjuk el, hogy pontosan hol van a beteg (a közterület is pontosan behatárolandó)! 
• Ha baleset történt, hány sérült van, milyen jellegű a sérülésük, milyen ellátást kaptak eddig. A mentők kiérkezéséig esetleg még elvégzendő fontos teendőkről is tanácsot kérhetünk telefonon keresztül. 
• Több sérült esetén célszerű megadni, hogy közülük hány a könnyű, a súlyos vagy az életveszélyes, mert ez alapján dönt a szolgálatvezető a kivonuló egységek számáról és felszereltségéről.

A tömeges balesetek  

A tömeges balesetek ellátása tapasztalt mentődolgozóktól is nagy figyelmet igényel. Természetesen nem várható el bárkitől mindaz, ami egy hivatásos segélynyújtótól, de kötelességünk segíteni. Melyek a legfontosabb tudnivalók, mit, és hogyan kellene tenni?

Mit jelent a tömeges baleset és milyen típusai vannak?
Tömeges balesetről beszélünk akkor, ha egy baleseti/megbetegedési mechanizmus fellépése folytán egy helyen, legtöbbször egy időben, négynél több személy szenved egészségügyi károsodást. A baleset bekövetkeztének helyszínét kárhelynek nevezzük, amely lehet dinamikus, illetve statikus. Előbbi esetben újabb és újabb sérültekre kell számítani (pl. járvány, terrortámadás), míg utóbbinál a sérülések döntő többsége az első percekben kialakul (pl. közlekedési balesetek). Hazánkban a tömeges balesetek között a közlekedési katasztrófák vezetnek (75%), ezt követik a vegyi balesetek (12%), majd a mérgezések (9%).

Fontos a katasztrófa mint meghatározás elkülönítése. Katasztrófáról akkor beszélünk, ha olyan jellegű káresemény következett be, melynek mind az egészségügyi, mind a műszaki felszámolása meghaladja egy egész város, vagy megye lehetőségeit, jelentős külső segítségre van szükség.Sajnálatosan gyakori
2005-ben az Országos Mentőszolgálat összesen 271 tömeges balesetet számolt fel. Az esetek többsége a Közép-Magyarországi régió területén fordul elő. 2005-ben 53, 2006-ban 71, 2007-ben 68 tömeges baleset történt a fővárosban és Pest megyében. 2006-ban összesen 483 sérült ellátására került sor tömeges baleset során, akik  közül a helyszínen 27-en elhunytak.

Teendők az első percekben
A tömeges baleset kezelésének egyik elsőként jelentkező és legfontosabb problémája, hogy a betegek/sérültek száma nincs arányban az elsőként helyszínre érkező mentőerők nagyságával. Ezért is fontos szempont, hogy a helyszínen lévő laikusok, elsősegélynyújtók lehetőség szerint pontos információt adjanak arról, ha többen, vagy sokan sérültek, betegedtek meg. Ezáltal nagyobb lehet az azonnal riasztott egységek száma, kisebb mértékben jelentkezik az aránytalanság.
A kárhely felmérése
A soksérültes helyszíneken létfontosságú a helyszín és a sérültek alapos felmérése, sokaknak talán furcsán hangzik, de nem a segélynyújtás az első. A kárhely felmérése az alábbiak szerint zajlik: 
Mi történt, történhetett? Mennyire veszélyes a helyszín? Várható-e újabb baleset?
Hogyan óvhatja a segélynyújtó saját testi épségét?
Hány sérült lehet? Milyen jellegűek a sérülések (égések, zúzódások stb.)? Kb. hány könnyű, hány súlyos sérült van? Mennyi lehet a halottak száma?
Milyen műszaki segítségre lehet szükség? Tűzoltók, vegyvédelem, honvédség.
El lehet-e kezdeni a helyszínen az ellátást, vagy ki kell menekíteni a sérülteket (pl. tűzvész, robbanásveszély). Utóbbi esetben ún. gyűjtőhelyet kell kialakítani, ennek kiválasztása komolyabb szakmai ismereteket igényel.
A felmérést követően az ún. kárhelyparancsnokot kell tájékoztatni, aki ezek ismeretében intézkedik, illetve hoz döntéseket.
A sérültek osztályozása
A hatékony helyszíni ellátás érdekében a sérülteket állapotuk súlyosságának megfelelően osztályozni kell, melynek célja a betegek megfelelő csoportosítása a mielőbbi ellátás érdekében. Az osztályozásra mindaddig szükség van, amíg nem lehet minden rászorulót egyszerre, egy időben ellátni. E tevékenység során a mentőszolgálat orvos vagy mentőtiszt dolgozója az alábbi csoportosításokat alkalmazza:

T1 - Instabil állapotú betegek, az alapvető életfunkciók (légzés vagy keringés) zavarával. Azonnali életmentő beavatkozás, pl. légútbiztosítás szükséges.

T2 - Stabil légzési és keringési paraméterek. 4-6 órán belül kell ellátni, különben állapotuk instabillá válhat. Ilyen lehet pl. egy combcsonttörés.

T3 - Stabil állapotú betegek, nincs fenyegető instabilitás. Ide tartoznak a könnyebb sérültek.

T4 - Instabil állapotú betegek, akik az adott körülmények között elláthatatlanok, tekintettel arra, hogy az aránytalanság miatt nincs egyelőre megfelelő mentőerő a helyszínen.

Természetesen a fenti kategorizálás nagy szakmai ismereteket és gyakorlatot igényel. Laikusok számára egy jóval egyszerűbb, ebből következően több hibaforrást rejtő módszert ismertetünk. 
Életveszélyes sérültek - eszméletlen, erős vérzése van, harmad-, negyedfokú égés
Súlyos sérültek - vérző, súlyos törése van, zavart tudatú, nagy területű égés
Könnyű sérült - horzsolások, zúzódások
Klinikai halottak
Halottak
Tömeges baleset felszámolásakor is érvényesek az egyes általános segélynyújtási szabályok. Ennek értelmében elsődleges az akut életveszély elhárítása, légútbiztosítás, erős vérzés csillapítása, hiszen ezek elmaradása, vagy késlekedése bizonyosan rontja a sérültek állapotát.